Az elmúlt években a hazai piacon kétségkívül az ingatlan volt az egyik legjobb befektetés. Az MNB azonban arra figyelmeztet, hogy hosszabb időszakot vizsgálva, a kockázatokat is figyelembe véve már nem egyértelmű, hogy befektetői szempontból mindig az ingatlan a legjobb döntés. A múlt ugyanakkor nem garantálja a jövőbeli hozamokat, éppen ezért arra voltunk kíváncsiak, hogy a jövőben mi várható a lakásbefektetések terén, milyen hozamokra számíthatunk és megéri-e most befektetési céllal lakást vásárolni.
A Duna House közreadta havi Tranzakciószám Becslését (DH-TB), amely szerint 2020 februárjában országosan 13 117 ingatlan adásvétel bonyolódott. Bár ez még mindig 3 százalékkal elmerad a tavalyi azonos hónaphoz képest, a korábban tapasztalt drasztikus csökkenés megállni látszik.
A lakáspiac és az újlakás-építések jövője az egyik legizgalmasabb és legfontosabb kérdés a magasépítő szektor számára is. A témában rendkívüli mozgolódás tapasztalható, aminek egyik indikátora maga az MNB. De vajon mire számíthatunk? Mi készül a háttérben, és ez hogyan hat a hazai építőipari szereplőkre? Melyek a legnagyobb kihívások, amire mindenképpen megoldást kell találni? Mindezekről tartott előadást Banai Ádám, az Építőipar 2020 konferencián.
Kiadta legfrissebb, lakásépítésekről szóló számait KSH, ennek kapcsán Varga Mihály Pénzügyminiszter tartott sajtótájékoztatót, ahol a kedvezményes lakásáfa kapcsán többek között elmondta, hogy a kormány egyelőre nem tervez új intézkedéseket bevezetni, az építési számokat elnézve ugyanis lendületesnek tűnik a lakáspiac.
A lakhatás nyilvánvalóan az egyik legősibb, legelemibb, legdiverzifikáltabb (terület és minőség szempontjából), leg-leg-leg, az ingatlanpiacon, és amellett, hogy az otthont jelenti, nem különben egy kiváló és az egyik legnagyobb befektetési eszközosztály is egyben. Magyarországon pedig ez utóbbi ma nem létezik. Irodaházak, bevásárlóközpontok, hotelek, logisztikai központok százával vannak, és jelennek meg az alternatív eszközök is, mint magánkollégium, vagy idősek otthona. De a legnagyobb és egyben sok szempontból (főleg befektetői oldalról) legproblémásabb ingatlanpiaci kategória, a lakás „residential”, csak magánszinten, az is inkább a szürkezónában mozogva, létezik. Az elmúlt hetek MNB-s, LITT-es és állami megnyilatkozásai után megkérdeztük az ország legnagyobb lakásépítőjét a Cordia alapító tulajdonosát, Futó Gábort, hogy hogyan látja az eddig elhangzott terveket, ötleteket. Milyen tapasztalatai vannak német, amerikai, brit vagy a lengyel piacokról? Működhetne-e, és ha igen miként itthon a ma még nem létező intézményi fejlesztési és befektetési forma a lakáspiacon?
A napokban a hazai lakáspiacot egyértelműen az MNB elnök, Matolcsy György azon kinyilatkoztatása tartotta lázban, miszerint a 2014-től alkalmazott lakáspolitika kudarcot hozott, így mihamarabbi átalakításra és lépésekre van szükség. Az ingatlanszakma által hosszú évek óta mondogatott és vágyott központi stratégia alkotás, jogszabályi változtatások, a kormányzat által is támogatott hosszú távú vízió és tervezhetőség megteremtése úgy fest megteremtődni látszik, legalábbis az első lépés megtörtént. Az MNB diagnózisa a hazai lakáshelyzetről azonban nem volt elszigetelt jelenség, hiszen rendkívül hasonló állásponton van a kormány is, már ami a teendőket illeti. Kormányzati oldalról lépéseket kívánnak tenni a hazai lakáspiacon, a lehetséges eszközök, a pontos célok azonban eddig nem voltak egyértelműek. Ennek kapcsán Fürjes Balázzsal, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárral készítettünk interjút, amiből többek között az is kiderül, hogy a kormány határozott terve, hogy az MNB-vel, a fővárosi önkormányzattal, az ingatlanfejlesztőkkel, és -befektetőkkel, a finanszírozókkal és nem különben a lakosság részvételével áttekintse, elemezze a fővárosi lakhatási kihívásokat, kiemelten fókuszálva a fiatalok életkezdési lehetőségeire, ami első sorban nem is szociális kérdés, hanem leginkább gazdasági és demográfiai.
Közel egyhavi csúcson a magyar fizetőeszköz az euróval szembne.
Cikkünk folyamatosan frissül a háború aktualitásaival.
Kevesen mernék még ezt így.
Megerősítette a svájci kormány, ami sajnos gyanítható volt.
Egyre kevesebbet költenek a fogyasztók.
Sorra húznak el mellettünk az uniós országok.
Milyen következményekkel járhat a csapok elzárása?
Kilőttek a határidős árak, de meddig lehet a nyugati civilizáció kávéfogyasztási igényeit kielégíteni?
